Stendhal: Vörös és fekete 20180816-0100

Reunion avec une vieille faveur

20180516 J'ai lu ce livre en 1994. Je ne me souviens pas de détails, mais seulement que je l'ai aimé, ce qui est également exprimé par mon évaluation 3/3 étoiles. Cette fois, je n'ai pas écrit de notes sur les livres. Ayant maintenant lu seulement une vingtaine de pages, je suis complètement encarté par le texte, complètement. Description riche et colorée des personnages, des environs et des événements. Sentiment encourageant que je comprenne très bien la langue hongroise, bénéficiant d'une excellente gestion de Word et de la traduction de vocabulaire Google de nouveaux mots et idiomes pour moi. Quelle joie de lire ce livre de Stendhal!

20180518 Texte très clair et facilement lisible! Conduit à des pensées encourageantes et auto-confiantes sur la connaissance de la langue hongroise! Je ne m'attendais pas à ce degré de facilité.

20180625 Profitant de la fluidité du texte, je prends peu à peu conscience du fait que je ne sais pas quelle est la signification de son titre «Rouge et Noir». Ni le vrai sujet du livre. Est-ce une histoire d'amour ou juste un épopée de l'ère post-Napoléon? Réponse à cette question, je ne reçois pas jusqu'à la fin du livre et en regardant quelques critiques de lecteur sur Amazon, ma source habituelle pour la lecture. La réponse est: à la fois l'histoire d'amour et l'épopée, et encore plus. Particulièrement, à mon grand étonnement: un rapport de maladie, une histoire de cas! Et je n'ai rien remarqué de semblable! Et ne le vois pas de cette façon, même si elle est notifiée. Je ressens une forte tentation de relire ce livre une autre fois, maintenant en français. Je l'ai même déjà téléchargé. Voyez ce qui se passe.

Plutôt déçu de mon incapacité à saisir l'idée générale et le but du texte, j'ai perdu une partie de mon enthousiasme. Mais alors, vers la fin, un drame de triangle clairement coupé a émergé. Le héros, non, ni héros ni antihéros, mais juste la personne principale du livre, Julien, 23 ans, est tombé amoureux d'une femme mariée et épouse une autre jeune femme. Elle se rend dans une église et tire trois coups sur la femme âgée, mais ne la tue pas. Il est arrêté et un procès rumeur suit. Les opinions sont partagées, mais finalement le délinquant est condamné à mort. Les derniers jours de sa vie et les contacts avec les femmes sont décrits en détail.

Le livre est terminé avec des références dramatiques aux deux femmes: "Matild hosszú gyászruhában a középen térdelt és az istentisztelet végeztével több ezer ötfrancost szóratott a nép közé, De Rênal-sem hű maradt igéretéhez. Semmi módon sem igyekezett megrövidíteni életét; azonban három nappal Julien után, gyermekeit átkarolva, meghalt." Ces deux dernières phrases tirées de l'édition française: «Mathilde parut au milieu d'eux en vêtements de deuil, et, à la fin du service, leur fit jeter plusieurs milliers de pièces de cinq francs. et «Madame de Rênal est fidèle à sa promesse: Elle ne chercha rien à atténuer à sa vie, mais trois jours après Julien, elle mourut en embrassant ses enfants.

L'énigme de "rouge et noir" a été révélée par le critique mentionné ci-dessus comme les deux aspects du système de gouvernement: le rouge étant la couleur du révolutionnaire et le noir du système monarchiste. Même laissé entendre, je n'ai pas compris le courant dominant du thriller psychologique. Deux raisons de relire et de regarder avec des yeux différents.

Malgré le manque de compréhension, cinq étoiles avec une certaine atténuation de l'éclat.

Reunion with an old favorit

20180516 I have read this book in 1994. Do not remember any details, but only that I liked it, which is also expressed by my 3/3 star assessment. That time I did not write notes on books. Now having read only some 20 pages, I am completely encharmed by the text, completely. Rich and colourful description of personages, surroundings and events. Encouraging feeling that I understand very well the Hungarian language, enjoying excellent Word management and Google vocabulary translation of new words and idioms for me. What a joy reading this book by Stendhal!

20180518 Very clear and easily readable text! Leads to encouraging and selfconfident thoughts about knowledge of Hungarian language! Did not expect this degree of easiness.

20180625 Greatly enjoying the supple flow of the text I gradually become aware of the fact that I do not know what is the meaning of its title 'Red and Black'. Nor the real subject matter of the book. Is it a love story or just an epope of post-Napoleon era? Answer to that question I don't get until book finished and looking some reader reviews on Amazon, my usual source for reading. The answer is: both love story and epope, and still more. Particularly, to my astonishment: an illness report, a case history! And I did not notice anything of the kind! And do not see it that way, even if notified. I feel strong temptation to rereading this book another time, now in French. I did even download it already. See what happens.

Somewhat disappointed to my lacking ability of grasping the general idea and purpose of the text I lost a part of my enthusiasm. But then towards the end a clear cut triangle drama emerged. The hero, no, not hero nor antihero, but just the main person of the book, Julien, age 23, has been fallen in love with an elder married woman and is marrying another young woman. Goes to a church and fires three shots at the elder woman, however, not killing her. He is arrested and a rumorous court trial follows. Opinions are divided, but finally the delinquent is sentenced to death. The last days of his life and contacts with the women are descripted in detail.

The book is finished with dramatic references to the two women: "Matild hosszú gyászruhában a középen térdelt és az istentisztelet végeztével több ezer ötfrancost szóratott a nép közé. De Rênal-né hű maradt igéretéhez. Semmi módon sem igyekezett megrövidíteni életét; azonban három nappal Julien után, gyermekeit átkarolva, meghalt." These two last sentences taken from the French edition: "Mathilde parut au milieu d’eux en longs vêtements de deuil, et, à la fin du service, leur fit jeter plusieurs milliers de pièces de cinq francs." and "Madame de Rênal fut fidèle à sa promesse. Elle ne chercha en aucune manière à attenter à sa vie ; mais, trois jours après Julien, elle mourut en embrassant ses enfants."

The riddle of "red and black" was revealed by the above mentioned reviewer as the two aspects of the system of government: red being colour of the revolutionary an black of the monarchist system. Even hinted, I did not grasp the alleged mainstream of psychological thriller. Two reasons for rereading and looking with different eyes.

Despite lacking understanding, five stars with some dimming of the shine.

Vanhan suosikin tapaaminen

20180516 Olen lukenut tämän kirjan vuonna 1994. En muista mitään yksityiskohtia, mutta vain sen, että pidin siitä, mikä myös ilmaistaan ​​minun 3/3 tähden arvioinnissani. Tuolloin en kirjoittanut muistiinpanoja kirjoista. Nyt kun olen lukenut vain noin 20 sivua, olen aivan ihastunut tekstin. Runsas ja värikäs kuvaus henkilöistä, ympäristöstä ja tapahtumista. Kannustaa tunne, että ymmärrän erittäin hyvin unkarin kielen, nauttien erinomaisesta sananhallinnasta ja Google-kääntäjän käännöksistä uusille sanoille ja ilmauksille minulle. Mikä ilo lukea tätä Stendhalin kirjaa!

20180518 Erittäin selkeä ja helposti luettava teksti! Rohkaisevia ja luottavaisia ​​ajatuksia Unkarin kielen tuntemuksesta! En odottanut tätä helppoutta.

20180625 Huomattavasti nauttimassa tekstin joustavasta virtauksesta paljastun vähitellen tietoiseksi siitä, etten tiedä, mikä on sen otsikon "Punainen ja musta" merkitys. En myöskään kirjan todellista ideaa. Onko se rakkaustarina vai vain Napoleonin jälkeisen aikakauden epopea? Vastausta tähän kysymykseen en saa, ennen kuin kirja on luettu ja etsin joitakin lukijoiden arvosteluja Amazonista, tavallisesta lukemislähteestäni. Vastaus on: sekä rakkaustarina että epopea, ja vielä muutakin. Erityisesti minun hämmästykseni: sairauskertomus, tapaushistoria! Enkä minä huomannut mitään sellaista! Enkä näe sitä niin, vaikka olen vihjeenkin saanut. Tunnen voimakasta kiusausta tutustua tähän kirjaan jälleen kerran, nyt ranskaksi. Ehdin jopa ladata sen jo. Katsotaan mitä tapahtuu.

Hiukan pettynyt olen siihen, että minulla ei ollut kykyä ymmärtää tekstin yleistä ajatusta ja tarkoitusta, menetin osan innostuksestani. Mutta sitten lopussa ilmestyi näkyviin selvä kolmiodraama. Sankari, ei, ei sankari eikä antisankari, mutta vain kirjan päähenkilö, Julien, 23-vuotias, on rakastunut vanhempaan naimisissa olevaan naiseen ja on menossa naimisiin toisen, nuoren naisen kanssa. Menee kirkkoon ja ampuu kolme laukausta vanhempaa naista kohti, mutta ei tapa häntä. Hänet pidätetään ja seuraa suurta huomiota herättänyt oikeudenkäynti. Mielipiteet ovat jakautuneet, mutta lopulta rikoksentekijä tuomitaan kuolemaan. Hänen elämänsä viimeiset päivät ja yhteydet naisiin on kuvattu yksityiskohtaisesti.

Kirja päättyy dramaattisiin kahta naista koskeviin viittauksiin: "Matild hosszú gyászruhában a középen térdelt és az istentisztelet végeztével több ezer ötfrancost szóratott a nép közé, De Rênal-sem hű maradt igéretéhez. Semmi módon sem igyekezett megrövidíteni életét; azonban három nappal Julien után, gyermekeit átkarolva, meghalt." Nämä kaksi viimeistä lausetta ranskankielisestä versiosta: "Mathilde parut au milieu d'eux en longs vêtements de deil, et, à la fin du service, leur fit jeter plusieurs milliers de pièces de cinq francs". ja "Madame de Rênal fut fidèlel à sa promesse." Elle ne chercha en aucune manière à attenter à sa vie, mais, trois jours après Julien, elle mourut en embrassant ses enfants. "

Edellä mainittu arvostelija paljasti "punaisen ja mustan" arvoituksen. Ne tarkoittavat hallintojärjestelmän kahta piirrettä: punainen on vallankumouksellisen musta monarkistisen järjestelmän väri. Vihjeen saatuanikaan en näe psykologista trilleriä kertomuksen valtavirrassa. Siinä kaksi syytä, joiden takia voisin lukea uudelleen ja katsoa asiaa eri silmillä.

Huolimatta siitä, että ymmärrystä jää vajaaksi, viisi tähteä, loisisteessa pieni himmennys.

Összekötés egy régi kedvenccel

20180516 Elolvastam ezt a könyvet 1994-ben. Nem emlékszem semmilyen részletre, csak azt tetszett nekem, amit szintén a 3/3-csillagos értékelésem fejez ki. Abban az időben nem írtam jegyzeteket a könyvekre. Most már csak kb. 20 oldalt olvastam, teljesen elkápráztatom a szöveget. A személyiségek, a környék és az események gazdag és színes leírása. Ösztönzi az érzést, hogy nagyon jól értem a magyar nyelvet, élvezem a kiváló Word-menedzsmentet és a Google szókincs-fordítását az új szavak és idiómák számomra. Milyen örömöt olvasni a Stendhal könyvéből!

20180518 Nagyon tiszta és könnyen olvasható szöveg! A magyar nyelv ismeretének ösztönzésére és öntudatos gondolkodására vezet. Nem számítottam erre a könnyedségre.

20180625 Nagyon élvezem a szöveg rugalmas áramlását, fokozatosan tudatában vagyok annak, hogy nem tudom, mi a címe a "Vörös és fekete" jelent. Sem a könyv igazi tárgya sem. Ez egy szerelmi történet vagy csak a Napóleon utáni korszak epikusja? Válaszoljon erre a kérdésre, amíg a könyv befejeződik, és némi olvasói véleményt keres Amazonre, a megszokott olvasási forrásomra. A válasz: mind a szerelmi történet, mind az epope, és még inkább. Különösen, a megdöbbenésemre: betegségjelentés, esetelőzmény! És én sem vettem észre semmit! És ne értsétek ilyet, még akkor sem, ha bejelentették. Erős kísértésnek érzem magam, hogy újra megismételjem ezt a könyvet, most már franciául. Már letöltöttem is. Lássuk, mi lesz.

Kissé csalódott, hogy nem tudtam megragadni a szöveg általános elképzelését és célját, elvesztettem a lelkesedésem egy részét. De a végén a világos, háromszöges dráma jelent meg. A hős, nem, nem hős és antiheró, de csak a könyv főszereplője, Julien, 23 éves, beleszeretett egy idősebb férjes asszonynak, és egy másik fiatal nővel vesz feleséget. Egy templomba megy, és három lövést fúj az idősebb nőre, de nem ölte meg. Letartóztatták, és egy pletyka bírósági tárgyalás következik. A vélemények megosztottak, de végül a bűnözőt halálra ítélik. Élete utolsó napjait és a nõkkel való kapcsolatokat részletesen leírták.

A könyvet drámai utalásokkal fejezték be a két nőre: "Matild hosszú gyászruhában a középen térdelt és az istentisztelet végeztével több ezer ötfrancost szóratott a nép közé, De Rênal-sem hű maradt igéretéhez. Semmi módon sem igyekezett megrövidíteni életét; azonban három nappal Julien után, gyermekeit átkarolva, meghalt." Ez a két utolsó mondat a francia kiadástól: "Mathilde parut au milieu d'éux en longs vêtements de deuil, et, a fin du service, a hűvös életerőt plusieurs milliers de pièces de cinq francs." és "Madame de Rênal fut fidele à sa promesse. Elle ne chercha en aucune manière à attenter à sa vie; mais, trois jours après Julien, elle mourut és embrassant ses enfants. "

A "vörös és fekete" rejtélyét a fent említett kritikus a kormányrendszer két aspektusának tekinti: a piros a forradalmi, fekete szín a monarchista rendszer. Még utalt, nem értettem a pszichológiai thriller állítólagos mainstreamjét. Két ok, amiért a második alkalommal olvastaném, és a többi szememmel látném.

Annak ellenére, hogy nincs megértés, öt csillag a fény csillogása mellett.
***

Matild hosszú gyászruhában a középen térdelt és az istentisztelet végeztével több ezer ötfrancost szóratott a nép közé.

1903,h,De Rênal-né hű maradt igéretéhez. Semmi módon sem igyekezett megrövidíteni életét; azonban három nappal Julien után, gyermekeit átkarolva, meghalt.

https://www.amazon.com/review/R14KYATIM5ONIQ/ref=pe_1098610_137716200_cm_rv_eml_rv0_rv

https://www.amazon.com/review/R2BXX3OK64DYPN/ref=pe_1098610_137716200_cm_rv_eml_rv0_rv