Asko Korpela
Csináltunk a szokásos ősi utazásunkot az amerikai brátunkkal Melva és John. Először csináltunk ugyan olyan pár napi utazásunkot Tallinnba, Rigába, Viborgba és most a legutolsóbb Vilnába. (A vilnai utazásunkról nincs útirajz, csak fényképek vannak.) Minden alkalommal nagyon elegesett voltunk, most különösen, mint különösen jól tervezett volt (Salli, Tuula) és pontosan a tervek szerinte ment.
20120827-30 Kempinski szálloda*****
Kirandulás városban, Lótanya Pustán,
Hajóutazás Dunán, Vásárcsarnok, Barátunk,
Furcsa lapok.
A repülés vesz egy kicsit több mint két órán át. A gépen kínálnak mint reggeli egy kis zsemlet kávéval vagy teával. Az ezen az úton, nincs idő fárad lenni, mint az úton délre. Megérkezés helyén egy érdekes mikrobusz közlekedési rendszer. A szálloda limousine vár és nekünk kell a saját sorren a számunkot a táblán várni mint a gyógyszertári sorban. Az út repülőtérről a szállodába legalább a fél órat, ezért sorsásval egyharmad a repülőkorról. Gondoltam, hogy lehet drága lenni olyan hosszú utazás, de egyáltalán nem: 30 euro negy számról nem tűnik sok.
Kirándulás. A szállodában csak fordulunk, bár szobánkot csak délután kaphatók. De nem, nem csak fordulunk, de is ülünk jó ideje a hallban, elegen ahogy kérnék kaviarniában valamit magyaros minőséget. Nincs bablevés, de igen a nagyon finom, talán legfinomabb az egész utazásunk alatt, gulyás. Van megállapodott pár óra városnézés angol nyelvű idegenvezetővel, a régi barátunk Tuula Kovacs szervezett. Minibussz érkeszik először ismerős Józseffal és Tuulával. De nem volt ez az József, akit én vártam. Gépe is van, csaknem 20 ezelőtt korról. Az idegenvezető Klárának hívnak. Szorgalmasan és energikusan nekünk mindent mesél. Egy jó kerek történik, és minden fontos helyet látunk: Parlament, Hősök tere, Szépművészeti múzeum, majd a budai oldalon a Gellért hegy.
Mondjak, hogy a Gellértől egy legszebb városi kilátás Európában van. Nem tudok vitatkozni ellen. Sokszor láttam és fényképestem. Ott a Duna osztja a város félet, és gyönyörű hidak kétik a felét. Olyan széles a folyó, hogy a hídak nem csak valami hídak vannak. Minden hídnak a saját ismerős történet van, és a saját korában valódi erőmutatás volt. A hegy tetejére nem felmázottunk, de jól láttunk és fényképeztünk nagyon elegáns Szabadszági (először Szabadítási) szobort, egy hölgy véve föl a szépen ívelt palmaág a béke jelnek. Nem adtak ezt a szobort a memória parkába a város szélén. Ott vannak gyüitött egy nagy művészeti gyűjtemény szoviet kora eredményeket. Igazan való látni a hely. Most nem láttunk. Elősör láttunk..
Vacsora. A kirandulás után visszatérünk a szállodába, ahogy megszállni és délutáni álmokra. Esztén asztán vacsora az Alter Ego kaviarniában, szás méter a szállodánkról. Az étel és az ital finom, tipikusan magyar. Találom a számlat: marhapörkölt (F1650=€6.1). Tipikus, de az igaz minőség a túrós lepény (F550=€2.0). Csak most észreveszem, hogy magyarilag drága bort nekünk ajánltak, és nem magyar de portugáli (F3750=€13.9). Ez nem volt az eszménk. De így történik, ha nem vigyassa. Majd nem tudok más borárával haszonlítani, de talán 10 év ezelőtt rendeltem egy étteremben egy üveget Egri bikavért. Még kérdestem az árát, talán drága! Csaknem nem csepptem a székről, mint csak F100 drágabb volt mint boltban, valamit F500, a hetedik rész erről a portugáliéről. Igaz, ez már 1997 volt, de az árak pontosan emlékszem. Csaknem a vörös bor királynak akarok kinevezni ezt az egri bort. Nekem kell is vásárolni, vagy próbálni vásárolni, bár egyszer nem volt Finnországan kapható ez a minőségi bor.
|
|
|
|
|
Lótanya. Asztán megyunk valamit nagyon magyart tapastalni: a lótanya a pustán. József a vezetőm ma is, és Tuula a háziassonyunk. Körülbelül egy óra a városról, Lajosmisze. Ot is ebédelünk. Az étlapot és a műszort már Finnországból láttunk és tudunk az internet keresztül. Új Tanya Csárda a hely neve. A kezdettől csinálunk egy kis kirándulást lókocsival a parkban, táji házak körülötte. Nekünk pontosan mindent a lovakról beszélek. Amit jól emlékszem, több mint szaz ló a helyen. Nem volt pontosan világos mire olyan sok lovak használnak. A legértekesebb az osztrák-spanyol lipizzaner lovak. Őről is másféle hallottunk, talán is láttunk, most minden esetben. A kirandulás után valójában egy akciódús lovásbemutató folytatik, ahol az egyik a növények megy szekereket és a levegő, séta, és mogyoróhagyma és balett. Kapacitás nagyon hasonló nyári színházunk nézőtere. A kurzus vezet egy kis facsoport körül. Időnként mennek nagyon gyors kört, majd zárja be a csoportot, ez ijesztő. Nincs sisak, vagy akár egy nyereg lovasok. Között ül között állt a hátsó és az első a ló vágtató fegyelmezett formáció négy lovat.
Ezután futtassuk a lovak le az oldalán. Úgy élj, és lovasok káprázik őket. Engedelmesen kell a ló az ember a saját hipon tűri és még a saját fej mozogni a gazdag parancsnak szerint. Már emelkedtek is azt nelküli, hogy az ember kiugrált lóról!? Aztán osztorral játszottak, játszottak és csattogattak. Emlékszem, hogy 1970-években az ostort vettem és a csattogást tanultam. Két év ezelőtt újra próbáltam. Nem sikerült, de az arcámot csaptam. Most maradtam más mögött egy kicsit és gyakoroltam, képzelve hogy mint visszatérnek, talán nekem sikerül csattogatni. Ez is sikerült 4-5 szer. Az istallómeszter közel allt és dicsérte: megfelelő technika, csak több erő szükcséges. Elvile a módszenek az, hogy az ostor forog mozog fölé a fej és majd hirtelen irányt váltostat. Hang lesz: hiszik, akár nem: az tény, hogy a az ostor hegye, a puha címer teszi a szuperszonic mozgását. Ez igaz vagy nem, én nem tudok. Nos, nem tértek vissza ezen az úton, nem volt lehetségem mutatni a csapást. Talán is még nem sikerülnétte.
Ma sok buszteher francia turisták vannak és legalább egy olasz, bármi ezekkel a nyelvvel a mutatás jelentettek. Különleges, hogy nincs németek, és nincs is japánek, akik mindenhol vannak. Nem is angolok vagy amerikaiok, nincs angol magyarást. Nekünk egy laminált angol jelentest adtak, vagy volt ez finnül? Nem gondoltam, ahogy franciául es olasul tett magyarást folytattam. A nézőtér is húzta alá. Kellett ostorral egy üveget földre csapni egy oszlop hegyről. Néhanynak is sikerült. A töltött üveg volt a dij. Végül egy kalapot tettek fordítani, agogy a lovagisoknak borravalót gyujteni.
A lovagolás után egy pihentető létés az udvaron. Aztán ebédeltünk egy nyitott étteremben szalmas tetővel. Nem emlékszem ahogy pálinkával kezdődött vagy nem, de minden esetben az érkezés alatt barack pálinkával vendégeket kaptuk. Óriasi gulyasos fazékeket hozták. Biztos, hogy nem vége ettünk. Én még főételt is rendelte, de teljesen hiába. Most nem emlékszem mi volt, magyar nemzeti minden esetben. Mibe ez került, nem emlékszem, de nem tűnt drága, amint már Finnországban az étlapot olvastunk és rendeltünk internettel. Nem is a minibusz utazás a szervizzel. Nagyon elégedettek voltunk az egész nappal. Estén vacsorástunk vagy nem. Most nem emlékszem, talán majd.
|
|
|
|
|
|
|
|
A reggeli után sétáltunk a brosúrról kapta tudásunk szerint a szomsédos szálloda elé, ahol a hajótúr megáll kellené lenni. A városi kirandulás egy hajótúrral Dunán. Mi nem át a buszon útvonalon, akartunk közvetlenül a hajót. Taxival lehet. A hajó cégi ember mondta a taxi árt, nagyon olcsó tűnt. A természetes magyarázat volt, hogy kevesebb mint 500 méter távolságban volt a hajótér. Ezt tudnénk is térképpel találni. Talán nem is ebben az esetben sétálni volnénk, mint hőmér most már 30 fok mutatta. A taxi természetesen tett egy extra kör tájéban és még a parkolással is truckolta. Mi nem protestáltunk, mint olyan olcsó, hacsak másodszor az egyeztetett ár volt, csak pár eurót az ember.
Hajóutazás Dunán. A hajó indulast kellett sok idő alatt várni és a helyen nincs lehetőség üllni. Ott a strand falára támastunk, nekem különösen nehéz két lábbal üllni, mint az egy két centiméter rövidebb van. Csoda, mint csak néhany év alatt zavar hacsak mindig rövidebb volt.
Mit itt fellebbezni. A hajón mindjárt ülhetünk, még a felső fedélzet a tető alatt, ahogy nincs zavar az erős napsütés sem. És másféle is, a légáram olyan, hogy az utazás nagyon szépen folytatik. Fél Margit szigetre utáztunk, aztán fordultunk és vissza valahol Vásárcsarnok közelébe, aztán fordultunk és vissza a hajótérbe. Egy óra utazás. A Dunáról nagyon szépen a várost látni. Különösen a Parlament ház néznivaló, és a hidek, három talán - nem öt voltak - és a budai hegyek. Néhány szót olaszul beszéltem, egy negy ember csoport fényképesve az önnek géppel.
Vásárcsarnok. A hajóról indulunk sétálva egy híres budapesti néznivaló hely felé, a Vásárcsarnok felé. Az út egy második látnivaló mentén, Vaci utca mentén jár. A végén Vaci csak gyalogosoknak szentelt van, mindig töltött emberekkel, és turista ügyekkel. Nekünk talán húsz perc idő kellett erre a 1,4 km hosszú útra. A Vásárcsarnok végén egy postfiók van. Ott tolta minden 240 a kártyákat, amiről beszélek ez az oldalom végén.
Talán nem egyszer mentem Budapestre ezt nelküli, hogy Vásárcsarnokra mentem. Régien ot vettem egy óriási fehér kényert, amibe biztosan ujjal az áralapot toltak kb egy cm fényébe, ahogy tartja és látható. Ezt a Finnországban ritkán értekesítik a halványzöld nem erős a szalátakra jól való paprikát is mint suvenír néhanyszor vettem. Mégis Unicumot és libamájt, amit a legtávolabb sarkon olcsóbb mint a közrészen vásárolhatt. Az emeletten tekstílt, mindenekelőtt csipke teritőt. Mostanában hála az emléktárgyak maradt, de nem egy: Lángos. A helyén az emeleten jobbra közepén sült testa, amely most rendelkezésre álló 30 különböző feltéttel. Én is megtekinti a listában. Van egy egész spektrumát friss sós. De a legjobb egy egyszerű fokhagymát. Ez az, amit én mindig tudom, és egy nagy sör ital. Ai így, Or lennék most meghozott Magyaros díszítők, vagy a magyar, persze, megfelelően paprika és uborka salátával. Ez a minőségi miatt ide is most érkeztünk. Egy keskeny függőleges sáv, deli élvezni. Fáj, hogy kísérje szép osztrák lányak, melyek közül az egyik volt egyértelműen cserediák Finnországban. Egyéb kereskedelmi menedzser tartalom, akkor lakoma a szemnek, különösen a színes gyümölcs üzletek.
Barátunk. A hajósunk után egy rendes pihenés az utóbbi, az egész út utolsó műszor előtt: találkozásunk a barátunkkal. Egy kis különféle várás után érkestek (kb 1970 év óta) barátunk Éva és a saját barátnője Márta, önt is már csaknem tíz év alatt ismerünk, különösen én, akinek ő kétszer egy hét alatt (mint Éva is már előre) magyar nyelv beszélésben tanított. Most is emléktünk az utazásunkot Debrecenbe és Pannonhalmába. Most kifejezetten akartam, hogy menjünk ezekbe az éttermekbe, ahol az előbbi utazásunk alatt voltunk. Azt is csináltunk, pár megállt metróval, aztán röviden sétálva érkeztünk Alföldi éttermére. Ott ettünk magyar haláslé több mint egyszer ezelőtt. Van ma az étlapon? Igen. Senkinek ellenes, hogy ma is rendelünk.
Nagyon jószavas pincér esik és jó hangulat már az érkezésről uralkodik. Mi haton vagyunk. A pincér viszont mond, hogy negy porciót hoz. Ez nekünk kell lenni elegesen. Azt is van. Én azt gondolom, hogy mi ez a vásárlási trükk mögött van. Két ok találom: Két nagy tált. Termésetesen lehet is negy embernek hozni, de ott is elegesen hatnak. A klientok csak örülnek, hogy elegesen ettek, de formálisan csak negy porciot fizettek (hacsak igazan hat). Olyan étterembe utána is érkesnek, jól arról gondolnak. A második magyarasz: a lé talán már idős volt, nem egésen első osztályos. Kis gyomrabaj is volt utána feleségemnek és nekem. De valódi magyar halaslé volt. Nagy darabok különböző halak volt, nincs szalka vagy olyan hosszúan főztek, hogy már telejesen puhak a szalak. Sok paprika. Nagyon másféle haszonlított finn halaslével. Nem tudok mi fajta a halak, de sok különböző, nekem tűnt. Balatonról ezeket a ugyanolyan halakat kapható, mint finn tókról: csuka, balin, fehérhal, süllő... Palacsintát kávéval mint desszert. - És az idő mint a madar tej...
Szép és csevegőhangulat. Egy kicsit is magyarul beszéltem. Nekem kellett is mondani, hogy utolsóen magyarul beszéltem ezekkel a barátunkkal több mint két év ezelőtt. Olvasok csaknem minden nap, most mint két év ezelőtt 100 euróval 50 magyar könyv vettem. Már néhány hónap ezelőtt abban a szituación voltam, hogy a legtöbb könyvoldalt éppen magyarul olvastam, több mint finnül is!
Most villamossal utázunk a szálloda közelébe és két boldog öszvényekkel búcsút dobjunk. Ők is már közöntek a jó estét. Mi mentünk még a közel boltba, ahogy még kis szuvenirt vásárolni. Talán voltunk és teástunk a kaviarniában is. En reménytelen a szuvenir esekben. Rendszerint két szardinas dobost veszem, most is ezt nem. És nem is Unicumt vettünk, ezt a minőségi likört, ami egyszer a repülőtéren matematikus problémat ebreste. A megoldást majd emaillel egymásnak küldtünk.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az utolsó reggelen még próbálunk reggelit kevesebb árral. Nem sikerül. Gerbeaud szemben, legalább 300 méterre van a piactér egy átlagos kinézetű szabadtéri teraszon. Itt a reggeli jól sikerül, de nem elegeszebb mint másféle, és az ár is nem. A reggeli Magyarországon nem a csúcs eset mint az étel általában. Arra a következtetésre jutunk. Természetesen ezelőtt is sok reggelit Magyarországon ettem, talán van másféle tapastalasokom is.
Haza repülünk a nap közepén. Valamit a gépen ajánltak ételt is, de nincs több gourmet mint régien voltak, egy szemle kávéval, nincs több. De általában nagyon, nagyon elegedett utazásunkkal voltunk, nincs kétségünk arról sem.
Furcsa lapok. De egy furcsa fontos dolog csaknem elfelejtettem. Gondolva, hogy lehet is az utolsó külföldi utazásom lenni, amikor az öregkor (75) igaz, és ez a mozgás annyira erősen botra támad. Ezért úgy döntöttem, hogy küldje el a már megszokott 'omakortti' képeslapot többé-kevesbé az egész népek, amelynek címek az évek során felhamozott listákomra. Azt is tettem: 240 lapot szövegekkel finn, angol, orosz nyelven. Kis munka, a mennyiséget látva. Vajon nem ment egész nap. De drága. Előbbi utazásunkról emléksem, hogy Magyarországon nem olcsó szállítás. Pusztára menve megálltunk Lajosmisze postahivatalon ahogy a dolgot szervezni. Igen sikerül, de nem közvetlenül a hitelkártyammal a fizetés. Kell először megváltani a forintok, aztán fizetni. Nem tart sokaig ez a két megálló sorban. Eddig nekem már az a benyomást, hogy a világ minden tájáról képeslapot bárhol a világon a legalacsonyabb vámtarifát és ugyanazon az áron mindenütt. Így emlékszem az utolsó alkalom is a magyar feltéve. Most nem. Először akkor, amikor azt mondtam, hogy a világ minden tájáról, az összes ár F72 000 (= €267). Aztán, amikor azt mondtam, hogy a 235 Európában van, és 5 amerikai (sőt, lenne 8) ára csökkent F56.275-ra (= 208E). Most, amikor az akkori Visa bill vált, €262,14. Ez a 72.000 forint, amely már beváltott, mielőtt a végleges postaköltséget túlélte a (drága, mint szerettem, és ez ismét kérdeztem.)
Azt hiszem, hogy sok nekem ez okból is őrült gondol, de bölcs nekem. Minden alkalommal, amikor ezek kártyákat küldtem, hoztak üzeneteket ismerősökről, akikkel még évek óta nincs kapcsolat. Még most is, már jön, akkor is, ha a kártyán a postai címemet elfelejtettem és e-mail vált a karakter hiba. Nem akartam ezt az összeget a másodszor tenni, mint a hibák csak a kész kártyákon észrevettem. Az a gyanúm, hogy ez a jelentés fog még több üzeneteket. Úgy az eset minden történet végén. Te is, drága olvasóm, küldj nekem egy kis üzenetet, és mondd el az éledtől. Ezeket kellemes olvasni. Biztosan válaszok üzenetedre. Ez a hobbim. Lehetne rosszabb is. Itt a
link minden eddig küldött 'omakortti'hez. Kell még ezt az utolsó kartyát is hozzá kapcsolni.
Csütörtök: + 3445 lép (2,1 km) = 23812 lép (14,3 km)
o Az úti ára összesen kb €800 fejenként
Az eddigi utazásunk Magyarországra az interneti korán:
201003
o 200810
o 200704
o 200511
o 200209
o 199805
o 199710
o 199506
Az eddigi képek:
198608 ESEM Budapest (57)
o 197305 Budapest (13) !!
Asko Korpela 20120918 (20120918) o Ajk honlap o Ajk útilapok o WebMaster